Mottó:

"Segíts magadon, Isten is megsegít. "

Magyar közmondás

"Életed legyen orvosságod."

Hippokratesz

"... a psziché a segít meggyógyulni..."

C.G. Jung,

Ott kezdeném, hogy 60 éves koromra "egészségi roncs" lettem, maroknyi orvosságot és fájdalomcsillapítót szedtem naponta.

Különféle betegségek kínoztak : epe, gyomor, fejfájás (vérnyomás ingadozás) székrekedés, a röntgen kimutatta, hogy 3 csigolyám van összeroppanva. Az orvosok csontritkulást is megállapítottak...csuklótörések és derékfájás is gyarapította a szenvedések sorozatát. Egyszer olvasmányaim között felfigyeltem Matyus István 1762-ben kiadott "Dietetika" c. könyvében a "magyarok egészségtelen életmódjáról" kifejezésre.

Vásárhelyi Sámuel orvos 1792-ben megjelent írásaiban ugyanúgy említi "az egészségtelen életmód" és "oktalan életmód" miatt, már a fiatal nemzedéket is érintő ,   betegségek miatti elhalálozást.

Itt említi a szerinte három fontos tényezőt, ami segíti a jó egészséget:

1. cselekvő élet

2. szabad levegő

3. testmozgás

K. Jung professzor könyveit olvasva új fogalmakkal ismerkedtem meg: minden tevékenység alapjának a tudatos hozzáállás szükséges. Bár mindig sportoltam, de csak szórakozásnak, kikapcsolódásnak tekintettem ezt a foglalatosságot, pedig a sportot is az egészség erdekében kell művelni.

Ugyanebben az időben kezdtem odafigyelni  az  "egészséges  életmód"-ról  szóló információkra. Lassan gyűjtöttem a tudást ebben a témában is, természetesen csakis olyanokat, melyeket laboratóriumilag és klinikailag is teszteltek.

Megismerkedtem a táplálkozástudomány alapjával és behatóan tanulmányozva átálltam az egészséges táplálkozásra. 1994-ben a Magyar Oszteoporosis betegek Társasága klubjának a tagja lettem. Ennek a klubnak is köszönhetem azt a sok tudást, ami szintén nagyon sokat segített gyógyulásom útján.

Az itt hallgatott orvosi előadások a csontritkulásról és a gyógytorna jelentőségéről, az életmód, az egészségi állapotomhoz viszonyított magatartás fontosságáról, tudományosan megalapozta további életvitelemet.

A fent leírt dolgok tudatában kezdett kialakulni az új életformám. Először is a rendszerességre és a tudatosságra törekedtem - mit miért teszek. A napot tornával kezdtem. Többen azt állítják, hogy ezt a nap folyamán kell végezni, de a tapasztalatom azt, hogy különböző okok miatt sokszor kimarad a torna a napi tevékenységekből, /lustaság, feledékenység, a sok házimunka miatti halasztás.../

A továbbiakban a napi étrend kialakítása volt a következő fontossági sorrendben. Itt vitaminok és ásványi anyagok, valamint a napi 1.5 liter folyadékbevitel a meghatározó szempont, de ezzel a témával most nem foglalkozom itt.

Az egészséges életmód elsajátítását korán kell kezdeni. Tanítani és szoktatni kell már gyerekkorban, az óvodában is. Hiszen a szokásnak alapvető jelentősége van. Igaz, sokszor a szülők nincsenek kellően felvilágosítva, sőt nem is érdeklődnek az új információkról ebben a témában.

Így helytelen és káros szokásaikra és az egészségtelen táplálkozásra adnak példát gyermekeiknek. Az orvostudomány ma már bebizonyította, hogy a génekben stb. magunkkal hozott betegségek és adottságok 40-50 százaléka kikerülhetők és javíthatók az egészséges életmóddal.

Érdekes jelenségre figyeltem fel. Ismerek több olyan családot, akik gyermekük unszolására kezdtek el sportolni és megismerték a mozgásból eredő örömöt. Természetesen fontos a műszaki oktatás/számítógép, a humán ismeretek magas szintű elsajátítása, de mindez mit sem ér, ha emellett az egészségtelen életmódot folytató fiatalság romlott, vagy nagyon gyenge  egészséggel rendelkezve kezdi el az alkotó, vagy a társadalomnak minden terén és szintjén szükséges munkát végezni.

Úgy a jövő generációjának, mint az ország javára válik, hogy egészséges legyen társadalmunk, és ne terhelődjön az államháztartás az egészségügyre fordított túlzott kiadásokkal. Ugyanakkor az idős generáció is káros belenyugvással veszi tudomásul, hogy minden idősödéssel járó betegséget csak tablettákkal igyekszik kezelni.

Halásztelken lakom és a nyugdíjas klubunkban alkalmanként igyekszem tájékoztatni a tagságot, hogy mi is a csontritkulás, a kontrolvizsgálat jelentőségéről, a megelőzésről és a betegséget javító egészséges életmódról, melynek szerves része a helyes táplálkozás, a sok mozgás, a torna és a sport (lehetőség szerint).

Arról, hogy lehet segíteni az orvos munkáját a mi gyógyulásunk érdekében. Hiszen a torna, a sport elősegíti a test stabilitását, mert a korral járó bizonytalan mozgás okozhatja a baleseteket. Saját tapasztalatom ismertetésével próbáltam rávezetni klubtársaimat, milyen fontos a torna, gyógytorna elsajátítása és a mindennapos művelése.

Két éve történt velem, hogy kerékpáromon közlekedve, hátulról nagy sebességgel nekem ütközött egy kerékpáros.  Olyan ütést kaptam, hogy saját kormányomon keresztül repültem. A mentő vitt el. Bár iszonyú ütést kaptam a fejemre, a combomra (később tenyérnyi kék folt jelezte) csak a könyököm tört el 6 darabra.

(a csontritkulásom hová lett ? Hiszen combnyaktörés lett volna kötelező!)

Négy és fél órás műtéttel összedrótozták és gipszbe rakták. Két hónap után 4.5 órás műtéttel eltávolították a drótokat, de... a karomat sem magamhoz húzni, sem kinyújtani nem tudtam. Háziorvosom az Országos Traumatológiára küldött konzultációra.

A professzor két változatot ajánlott: vagy még egy műtét, vagy gyógytorna. Az utóbbi hosszú és fájdalmas, de én vállaltam. Három hónapig tartott a kezelés: gyógytorna (feszítés és húzással egybekötve), vízalatti torna - úszás.

Ma a kezem százszázalékos mozgással rendelkezik. A kezelésem alatt megtudtam, hogy a mozgásszervi fájdalmat fokozatokra lehet osztani. Az első és második fokozatnál egyedül is megszüntethetjük a fájdalmat, a gyógytornász által megtanított mozdulatokkal kilazítva a görcsölő izmokat.

A harmadik fokozatú fájdalomnál ajánlatos a gyógytornász kontroljával végezni a gyakorlatot. A negyedik fokozatnál az orvosi vizsgálat szükséges. Az ötödiknél tilos a torna (nagyon fáj).

A   klubunkban   így  lassan  bevezettük  a  klubnapi   tornát, amit  időskori tornának neveztünk, de a gyakorlatok azonosak a gyógytornával. Nehezen indult, sokan arra hivatkoztak, hogy eleget "tornáznak" a kerti munkával.

Ilyenkor a felvilágosításom arra is kiterjedt, milyen testtartással végezzünk különböző munkákat (egyenes derék, súlyhordásnál két kézi elosztás, emelésnél térdhajlítás). Végre eljutottunk oda, hogy ma már minden alkalommal mindenki tornázik.

Nagy öröm számomra, hogyha nem vagyok ott a klubnapon, reklamálnak, hogy hiányzott a torna. Megkértem klubtársaimat, hogy az unokákkal igyekezzenek együtt végezni a gyakorlatokat. Biztató vizsgajelzéseket kaptam: úgy a kezelőorvosaik jóváhagyását a kezdeményezéshez, mint az unokák örömét, hogy a "nagyival" tornáznak.

Ismeretes, hogy TV nézés közben, ha sokáig egy helyben ülünk, nehéz a felállás. i Ajánlottam, hogy közben is lehet mozgatni tagjainkat ülve, vagy a reklám alatt felállva. A Magyar Oszteoporozis betegek Társaságának a klubja rendszeresen séta kirándulásokat rendez. Azonban minden évben szerveznek autóbuszos kirándulásokat más, távoli városokba.

Mivel hosszú az út ülve, megpróbáltam legalább egyszer ülőtornát bevezetni a mozgó járművön. Örömömre szolgált, hogy a kezdeményezés osztatlan sikert aratott. A jókedv, a jó érzés,  a pozitív gondolatok elősegítik szervezetünk mobilitását a gyógyulás felé.

Ha összegezni akarnám a fentieket, elmondhatom az utóbbi 12 év tapasztalatait: Most 72 éves vagyok és a reggeli gyógytornámmal, az egészséges életmóddal (reform táplálkozás), sporttal    (mindennap kerékpározom és rendszeresen úszók) a pszichológiám a pozitív gondolkodásra beállítva - az egészségem kitűnő.

10 éve egy tablettára (gyógyszerre) nincs szükségem. Igaz, 7 évig hormonkészítményt szedtem a súlyos csontritkulásomra. Ma már sincs szükségem a denzitometria felmérés alapján.

Én csak azt mondhatom: érdemes foglalkozni és tenni, amit kell az egészségért - megéri ! Mert a mozgásban van az élet!