Bioenergetikai kezelések

 

A bioenergetikai kezelés nem az utóbbi évek divatja. Ilyen vagy olyan módon ez a gyógymód mindig is létezett.

    A bioenergetikai kategóriákban történő gondolkodás szerves része a jógának, mely időszámításunk előtt a 3. és 1. évezred között keletkezett. Indiából Egyiptomba, Görögországba, Asszíriába, Judeába és Kínába is eljutott, ahol az időtájt már ismerték a biológiai energiára akupunkturával történő ráhatás módozatait.

    Jézus Krisztus e gyógymóddal szabadította meg az embereket vakságtól, némaságtól, süketségtől, bénaságtól, epilepsziától, vízkórtól, vérfolyástól, leprától, izületi bántalmaktól.
    Az úgynevezett "gyógy-magnetizmus" Európában is ismert volt. Mesterien alkalmazta e gyógymódot a nagy Messmer. A kézrátevéses gyógyítást szláv felcserek, zemsztvo-orvosok is alkalmazták.

    A materialista gondolkodású emberek számára a bioenergetikai ráhatás a sarlatánizmus szinonimája. Különösen akadémikus orvos körökben gyakori ez a vélemény. Gondoljunk csak bele, az egyik ember a másik feje fölött hadonászik és kijelenti, hogy ezzel történetesen a gyomorfekélyét gyógyítja. Hát nem sámánkodás? Sok orvos úgy tartja, hogy az ilyesmit azonnal meg kell tiltani, magukat a "sarlatánokat" pedig be kell perelni. Vélhetően ez volna a logikus.

    Ám az a helyzet, hogy a bioenergetikai gyógyászat nem tartozik a logika felségterületéhez. Kifejezetten más fogalmakkal és törvényszerűségekkel operál, s nem hogy ellenáll a "logikusok" támadásainak, hanem még eredményesen fejlődik is.

    Jómagam olyan orvos vagyok, aki annak idején materialista felfogású képzésben részesült. Ennek ellenére bátorkodom kijelenteni, hogy a bioenergetika, ha nem is univerzális, de az a csodálatos gyógymód, amely gyakran elképesztő, szinte hihetetlen, de mégis valóságos eredményeket hoz olyan esetekben, amikor más gyógymódok hatástalanok.

 Mi a bioenergia?

    Létezése felől maguk a "logikusok" és "materialisták" is meggyőződhetnek.
    Bárki képes érzékelni a másik ember vagy állat testének melegét, tehát érzékeli bio-mezőjének infravörös tartományát. Az akadémiai orvostudomány ezt a spektrumot termo-, azaz hő-diagnosztikával, míg az alternatív gyógyászat a természetgyógyász tenyerével méri.

    A test elektromos paramétereit a mindenki által ismert kardiogram (a szív elektromosság ábrája) és enkefalogram (az agyi elektromosság ábrája) mutatja ki. Nos, ha van elektromos áram, akkor mágneses tér is van, mely az aura egyik alkotó eleme. A mágneses tér azonban olyan gyenge, hogy orvosi műszerekkel nem érzékelhető.

 Miből keletkezik testünk bioenergiája?

     A szervezetben zajló biokémiai reakciókból, melyek forrása a táplálék és a levegő. A szülőktől örökölt, velünk született genetikai információból. Az érzelmi, esztétikai behatásokból, melyek az embertársainkkal folytatott kommunikáció, zenehallgatás, olvasás során, egy képkiállítás vagy sportesemény megtekintésekor -- akár úgy, hogy csak nézők vagyunk -- érnek bennünket. Ezek az összetevők hozzák létre valamennyiünk energia potenciálját.

    A szervezetben zajló biokémiai folyamatok főszereplői a sejtekben található mitokondriumok, amelyek az adenozin-trifoszforsav (ATF) nevű "energetikai üzemanyagot" állítják elő.
    Nemcsak az emberek és állatok, hanem a növények is rendelkeznek energiával, melyet kalóriában mérünk és táplálék formájában veszünk magunkhoz.
   

Fentebb említettük az aurát. Mi is ez lényegében?

    Az aura egyfajta biomező, testünk energetikai "ruhája". A rendes ruhához hasonlóan az aura szerkezete sem egynemű, hanem több rétegből áll. E rétegeknek azonban nincsenek pontos határaik és semmiféle műszerrel sem határozhatók meg. Csak a különleges érzékenységgel rendelkező emberek, a bioenergetikusok képesek felfedezni. A dolog részletes leírásával nem kívánok foglalkozni, hisz könyvem nem természetgyógyászoknak, hanem mindenkinek szól. Egy-két dolgot azonban olvashat e témáról az "Energia-diagnosztika" című részben.

    Az aurába a fenti rétegeken kívül bizonyos energia-gócok is kisugárzódnak. Ezek a csakrák- energia sűrűsödések, afféle akkumulátorok. Összesen hét alapvető csakra létezik.
   

 

Csakrák

7. Szahaszrara. Rajta keresztül jön létre az ember kapcsolata a kozmikus energiával. A szahaszrara a szellemiség, a tudati megvilágosodás központja.

6. Adzsna, a "harmadik szem", a tiszta öntudat, az intuíció, a boldogság központja.

5. Visudha, mely a beszéd, a légzőszervek és pajzsmirigy működéséért felel.

4. Anahata, a "szív" csakrája, az érzelmek, a megbocsátás, bocsánatkérés, megértés, empátia központja. "Szívtelen" ember, illetve: "tiszta a szíve", -- mondják azokról, akiknek gyenge, illetve erős az anahatája. Területe a szív, a tüdő, a hörgők; egyúttal az immunológiai szabályozás központja.

3. A manipura, a "nap-fonat" a köldököt veszi körül, belső tűz, mely az emésztést végzi. Hogy nehogy eloltsuk, evés után ne igyunk hideg vizet. Hozzá tartoznak a hasüregi szervek: vékony- és vastagbél, gyomor, nyombél, máj, epehólyag, hasnyálmirigy, vese és mellékvese.

2. Szvadhisztana, a testi, szexuális és alkotó energia központja, mely a szeméremcsont és a köldök között foglal helyet. Benne vannak a gyermekkori, valamint a negatív információk: harag, düh, szenvedély, gyűlölet, kegyetlenség, fennhéjázás, kétely, féltékenység, ostobaság, lustaság. Itt vannak a köznapi problémák is, ezért "korunk beteg csakrájának" is hívják. Innen indulnak ki a pszichoszomatikus elváltozások és a görcsök. A depresszió is innen való, de ez az anyaság központja is. Gyermektelenség estén a rossz társadalmi körülményekben kell keresni a bajt. Ehhez a csakrához tartoznak a függelékek, az anyaméh, prosztata, az erekció, az ondó képződés.

1. A muladharán keresztül jön létre energiánk és a földi energia közti kapcsolat. Itt van a szülőktől kapott eredet-energia, az ember anyamintája. Lehet jó is, rossz is, - adott dolog. A bioenergetikus nem képes megváltoztatni, mert előző életeink által determinált dolog. A gyógykezelés célja, hogy az eredet-energiának nem megfelelő szemét eltakarításával visszatérítse az embert anyamintájához. Ez a csakra őrzi a múltat, mindazt, ami a születés előtt, a korábbi inkarnációkban történt. Tulajdonképpen ez a legdurvább csakra (minél feljebb van, annál finomabb), ezért a vele közvetlen kapcsolatban álló szerveken kívül - alsó béltraktus, nemi szervek - a csontrendszer, a fogak, körmök és a vér energiája is hozzá tartozik.

    A csakrák nem anatómiai, de nem is fiziológiai fogalmak. Létezésüket semmiféle berendezés le nem írta még. De ez távolról sem jelenti azt, hogy nem is léteznek. Végül is a fejfájást sem mutatja ki semmiféle orvosi berendezés, mikroszkóppal sem lehet "igazolni". Állíthatjuk-e ilyen alapon, hogy nincs?

    A csakrák nemcsak energetikai akkumulátorok, hanem egyúttal lokátorok is. Ilyen például a muladhara csakra, melynek három szirma van. Mindegyik szirom az energia hullámok egy-egy érzékelési szintjének felel meg. A három szirom kölcsönhatása egy negyedik szirmot képez, amely az első hármat integrálja.

    Egy másik nézőpontból a muladhara csakra egy négyszirmú virágra, a lótuszra hasonlít. Minél magasabban helyezkedik, minél vékonyabb a csakra, annál több szirma van. Mindegyik szirom -- mint valami lokátor sugárnyaláb -- a neki megfelelő információt fogja fel. Ha valamivel rezonanciát alkot, megszólal a "csengettyű". Példának okáért, ha egy csinos lány egy fiatal srác látómezőjébe kerül, a fiúnál megszólal a "csengettyű", melynek hatására felfigyel a lányra. Egyúttal a kis hölgy is "kiszúrja, hogy észrevették", az ő csengettyűje is megszólal. Esetünkben a csakra-diagnosztikával párhuzamosan az "összeillőség letapogatására" is sor kerül, azaz kontaktusba kerül a fiú és a lány csakrája. Ha a két energia rezonanciára lép egymással, akkor a partnerek viselkedése ennek megfelelően alakul. Ha nem, mindkét fiatal megy tovább a maga útján.

    A csakrák azonban nem csak élőlények, hanem élettelen tárgyak -- festmények, zeneművek, városok, országok -- energiáját is felfogják. Valamennyiünknek vannak kedvenc tárgyai, melyek nem a "jó -- rossz" vagy "tetszik -- nem tetszik" vonalán, hanem valami különös közelség-érzés folytán kedvesek számunkra. Ez annyit jelent, hogy rezonanciában vagyunk e dolgokkal. A tárgyak energetikája nem más, mint sajátos módon történő érzékelésük. Egy város vagy ország energetikája egy érzés, melyet akkor érez az ember, amikor megérkezik oda.

    Azt mondják, minden városnak megvan a maga arculata. Ebbe beleértendő az adott építészeti stílus. Egy város energetikája viszont több ennél: a házak, emberek, fák stb. energiája össszegződéséből tevődik ki. Egyáltalán nem szükséges, hogy egy város energetikája minden lakójában és odaérkező utasban azonos rezgésszámot váltson ki. Például, a sok száz városból, ahol eddig megfordultam, San Francisco és Prága különösen kedvező rezonanciát váltott ki bennem. Nem reagáltak viszont csakráim az olyan pompás városokra, mint Lipcse, Los Angeles vagy Zürich. Még ennél is egyedülállóbb energetikával rendelkeznek az egyes országok. S mindez nem csupán a nyelv, a szokások, hagyományok miatt van.

    Sokáig folytathatnánk még ezen érzékelés leírását, de akkor sem érnénk a végére. Mindenfajta leírás verbális eszközökkel, szavakkal történik, az érzékelés pedig az információ (vagy energia, ha úgy tetszik) nem-verbális, nem szavakkal történő átadása. Reimond Mudy "Élet az élet után" című könyvében leírja, hogy a klinikai halál állapotában levő emberek hallatlanul tisztán és világosan érzékelték környezetüket. Az elhunyt lelkekkel történő gondolatcseréhez nem volt szükségük beszédre, nélküle is érthető volt minden. Bizonyos mértékben -- tekintetünkkel -- életünk során is élünk a telepatikus információcsere eszközével. Ez történhet egyfajta sajátos érzékeléssel is, vagyis az adott jelenség energetikája révén.

    Mi a zene? Különböző magasságú és hosszúságú hangok összessége. Ha fél másodpercig halljuk a klarinét hangját, azt nem mindig tudjuk megkülönböztetni egy fél perces ajtónyikorgástól. Egyszerű hangok kombinációja, egyszerű szöveggel, melyet egy ország énekel. Ha viszont ebből két hangot felcserélünk, oda van az egész. Miért? Mert a hang-kombináció már nem csupán hang, hanem energetika is. A hét alaphang különféle kombinációi harmóniát vagy diszharmóniát idézhetnek elő a csakrákban. Zenehallgatás közben pedig az ember nem a "különböző magasságú és hosszúságú hangok összességére", hanem e zene energetikájára reagál.

    Roman Kofman, a híres karnagy szavai: "Már negyven éve foglalkozom zenével. Voltam előadóművész, foglalkoztam hangszereléssel, írtam zeneműveket. A zenét viszont nem értem, csak érzem".

    Mindaz, amit "tetszik -- nem tetszik" alapon értékelünk, az nem logikai, hanem energetikai értékelés. Amikor egy véletlenül arra járó embert figyelünk meg, akkor egyeseket szimpatikusnak, másokat ellenszenvesnek, ismét másokat pedig közömbösnek értékelünk. De miért? Hiszen egyiküket sem ismerjük. Azért, mert egyes emberekkel, tárgyakkal kapcsolatban energetikailag kedvező, másokkal kedvezőtlen, ismét másokkal pedig semmiféle rezonanciánk nem alakul ki. Amikor egy hölgynek nem tetszik egy ruha, az nem azt jelenti, hogy az nem szép, hanem csak azt, hogy csakráiban e ruhával kapcsolatban nem keletkezett rezonancia.

    Minden általunk ismert dolognak megvan a maga energetikája. Ha megtanuljuk energetikai kategóriákban érzékelni környezetünket, ezzel képessé válunk a világ kifinomultabb látására. Képes-e ezt mindenki megtanulni? Igen, képes. Próbálja meg Ön is. Rá fog jönni, hogy sokkal többet lát a világból, mint azelőtt.

   

Gyakorlati tanácsok

Most pedig bemutatok néhány egyszerű fogást, amelyet bárki elsajátíthat, még azok is, akiknek fogalmuk sincs az emberi bioenergiáról.

    Energetikai feltöltődés

    Sétáljon mezítláb a földön. Szívja fel magába a föld energiáját, merítsen belőle erőt. Karját emelje magasra. Képzelje el, hogy egy hatalmas súlytalan ajándékot tart benne -- a kozmikus energiát. Szívja tele tüdejét friss levegővel. A levegő nem üresség, hanem szintén energia.
    Ha ezt a gyakorlatot rendszeresen elvégzi, hatalmas energiatöltést nyer, s elfelejti a fáradtságot.

    A csakrák megtisztítása

    Séta közben a parkban vagy bárhol, ahol nincs nagy forgalom és kevés a járókelő, kiindulásként végezze el az alábbi gyakorlatot:
    Három lépés alatt végezzen belégzést, ezt a két következő lépésben tartsa vissza, majd újabb három lépésben fújja ki, a következő két lépésben pedig tartson légzési szünetet.
    Ha ez a ritmus nem megfelelő, akkor a fentiek alapján dolgozzon ki magának saját verziót. Hamarosan az egész automatikusan is menni fog.
    Ezután a már kialakult ritmusban folytassa: belégzéskor figyelmét irányítsa az égre (Kozmoszra), kilégzéskor a kozmikus energiát gondolatban küldje a legfelső csakrába, mely a fejtetőn helyezkedik el. Az újabb belégzéskor megint figyeljen felfelé, majd kilégzéskor az energiát küldje az adzsnába, vagyis a következő csakrába. Így folytatva a gyakorlatot vegye sorra az összes csakrát. Miután elérkezett a legalsóhoz, mindezt fordított sorrendben is végezze el, de most már ne a Kozmosz, hanem a Föld energiáját küldje az egyes csakrákba.

    A víz pranásítása

    Ahhoz, hogy a víz feltöltődjék pranával, a levegő energiájával, néhányszor át kell önteni az egyik edényből a másikba. Ez a víz bármely betegség idején gyógyítólag hat.

    Az energetikai öngyógyítás és a testgyakorlás összekapcsolásáról majd azután beszélek, ha már nem félünk az energetikai vámpíroktól.

  Mi a vámpírizmus

     Még mielőtt áttérnénk az energiavédelem módozataira, beszéljük meg, mi is az a vámpírizmus.
    Az energetikai vámpírizmus az, amikor az egyik ember "elszívja" a másik energiáját. E szó hallatán rendszerint egy nagyfogú, eszelős tekintetű "vérszomjas vámpír" képe ötlik fel bennünk. A valóságban a vámpír bárhogy is kinézhet, csak úgy nem, ahogy tudatunkban él. Megláthatjuk, milyen is az energetikai vámpír, ha egyszerűen belenézünk a tükörbe. Vagyis mindannyian vámpírok vagyunk, csak különböző mértékben.

    Mindannyiunknak szüksége van arra, hogy "elszívjon" egy kis energiát más emberektől, állatoktól vagy éppen növényektől. Ez tehát egy teljesen normális hétköznapi folyamat. Az esetben, amikor az "elszívás" nem zavar másokat, lényegében természetes energiacsere történik -- az "elszívó" fél nem csak elveszi a másét, hanem sajátjának is odaadja egy részét.

    Hogyan történik ez? Az emberi érintkezés nem annyira az információ, mint amennyire az energiák cseréje. Néha a beszélgetés során nem történik semmiféle információ csere sem. Volt már Ön olyan szituációban, amikor a jó ismerősökkel való találkozás után, végigbeszélgetve egy egész estét, alig tud visszaemlékezni, miről is volt szó, mégis mindkét félben pompás benyomások maradtak az együttlétről? Vagy pedig megfordítva -- a benyomások ocsmányak, pedig tulajdonképpen semmi különös nem történt?

    A szülők és gyermekek, ismerősök, kollégák közti társalgás, a (nem hivatalos) levélírás, telefonbeszélgetés és sok minden más alapvetően nem információ-, hanem energiacsere. Amikor az idős szülők megorrolnak azért, mert felnőtt gyermekeik nem írnak nekik, ez utóbbiak rendszerint azzal védekeznek, hogy " azért nem írtunk, mert semmi érdemleges nem történt velünk". A szülőknek nem arra van szükségük, hogy "megtudják, mi történt", nekik csupán egy kis energia kellene a gyerekektől. Ez vámpírizmus? Semmiképpen sem, ha a "gyakrabban írjatok" kérés nem lép túl bizonyos egyezményes kereteken. Ha viszont esetünkben a szülők követelik a rendszeres írást és cirkuszolnak, ha nem kapnak levelet, akkor ez már valódi vámpírizmus.

    Miért oly gyakori, hogy a nagyszülők jobban szeretik unokáikat, mint a saját gyerekeiket, sokkal többet megengednek nekik, mint a szülők, az unokák pedig vonzódnak a nagyszülőkhőz? Mert az időseknek már kevés a saját energiájuk, s az unokáktól töltődnek fel, akiknek viszont a kelleténél több van és szívesen átadják energetikai feleslegüket. Vámpírizmus ez? Nem, ez a norma.
    Bármely kérés, melyet Önhöz intéznek, az energia-követelés burkolt formája. Például, az a kérés, hogy "Nem tudna-e kölcsön adni egy kis pénzt?" így értelemezhető: "átadná-e nekem egy időre energiájának korábban kifejtett, bankjegyekkel szimbolizált részét, ezt az energiát ugyanis a magam hasznára szeretném fordítani". Vagy vegyük a "Légy szíves, ugorj le kenyérért" kérést, ami annyit jelent: "légy szíves, fordítsd energiád egy részét a magad, és természetesen a magam javára". A főnök "Legyen szíves elkészíteni a tavalyi évről szóló beszámolót" kérése viszont már nem kérésként, hanem követelésként értékelhető. Ha pedig azt vesszük, hogy minden kérés a vámpírizmus egy nagyon enyhe formája, akkor viszont minden követelés már energetikai zsarolás képében megjelenő valóságos terrorcselekmény.

    Amikor dolgozni megyünk, az szintén a munkaadó vagy az állam részéről megnyilvánuló vámpírizmus hivatalos formája. Mert hiszen a munkahelyen nem azt tesszük, amire nekünk, hanem amire valaki másnak van szüksége. Igaz, ezért fizetést kapunk. A saját energiánkkal való kereskedés teljesen normális, világszerte elfogadott dolog. Ne ijedjünk meg attól, ha a kifejezés testünk áruba bocsátására emlékeztet. A munka nem más, mint energetikai prostitúció, függetlenül attól, hogy Ön könyvelő, orvos, bányász vagy pedig trolibusz sofőr.

    Melyek a vámpírizmus kritériumai?

    A vámpírizmus az, amikor az energiacsere (lényegében a társadalmi érintkezés) révén az érintkezés egy vagy több résztvevőjét "energetikai károsodás" éri.
    A vámpírok -- mint minden ember -- "napos" és "holdas" típusra oszlanak. A napos vámpírok forró, száraz emberek. Állandóan veszekednek, reggel a családtagokat, utána az utasokat az autóbuszon, majd a munkatársakat provokálják és így tovább. A holdas vámpírok rém unalmasak, állandóan ömlik belőlül a panasz. Látszatra csendesek, de kullancs természetűek, "megosztják velünk bánatukat", "a mellünkre borulva sírnak". Az embernek az az érzése, hogy lerázhatatlanok.
    Teljesen nyilvánvaló, hogy aki megjelenik a természetgyógyász rendelőjében, az energiáért jön hozzá, függetlenül attól, foglalkozik-e az bioenergiával vagy sem. Minden páciens vámpír, aki a természetgyógyász várószobájában ül. Ez abszolút természetes és rendben is van. Tehát minden páciens, még ha nem is tudja magáról, "energetikai károsodást" akar okozni a természetgyógyásznak. De ha egyszer a természetgyógyász kimondta az "á"-t, akkor mondjon "bé"-t is.

    Hogyan tudható meg, okozott-e "energetikai károsodást" a valakivel lefolytatott beszélgetés?
    Nagyon egyszerűen. Az ember egyszerűen nem tudja nem megérezni, hogy energiájának egy részét "ellopták". Bármely kedvezőtlen emóció, bármely kellemetlen érzés, bármely benyomás, hogy az adott szituációban valami nem tetszett Önnek, az elszenvedett energetikai támadás tünete. Minél erősebb ez az érzés, annál erősebb volt a támadás, annál nagyobb a valószínűsége, hogy Önt megfosztották energiája bizonyos mennyiségétől.

    Íme egy klasszikus példa! A villamoson véletlenül (habár Freud szerint véletlenek nincsenek) ráléptek az Ön lábára. Ön (saját véleménye szerint) udvariasan mondott erre valamit, s válaszul kapott egy adaggal abból, amit a másik fél az Ön udvarias kijelentéséről, személy szerint Önről, különösképp az Ön rokonairól gondolt. Nos, hogy érzi magát? Hát ez az az érzés, amely azt súgja, hogy Öntől energiát loptak.

    Megesik, hogy az előbbi villamoson Önnek senki sem lép a lábára, senki egy szót sem szól Önhöz. Csupán az történik, hogy az éppen szabaddá vált ülőhelyre kíván leülni, de egy alak megelőzi Önt. Bosszantó? Nem csak az. Az adott "úriember" sejtette, mit vált ki Önből, mégis elkövette az Önt károsan befolyásoló cselekményt. Materialisztikusan tulajdonképpen semmiféle kárt nem okozott, burkoltan viszont energetikai támadást intézett Ön ellen, azaz vámpírizmust követett el. Energiát zsákmányolt? Ez kizárólag Öntől függ.

   Az Ön tudta nélkül senki nem lophat Öntől energiát.

   Ezért tegyük fel így a kérdést: adott-e át energiát az illetőnek vagy sem. E megfogalmazásból érthetőbb, hogy az energia-átadás csakis Öntöl függ. Ha Ön pszichésen reagált az esetre, ha elöntötte a méreg, a gyűlölet e "hülye" iránt, akkor energiát is vesztett. Ha viszont megfelelően "helyére tette" a dolgot, s az nem rázta meg különösebben, akkor Ön -- képletesen szólva -- "a pénzénél maradt".

    A gyerekek egyrészt energetikai donorok (ugyan ki más nyújt nekünk annyi örömet), másrészt igazi vámpírkölykök. Természetesen, akár a felnőttekben, bennük sem tudatosul az energia-rablás. Hogy miként teszik ezt? Úgy, hogy lekötik az ember figyelmét. Szeszélyeikkel, értelmes vagy értelmetlen követeléseikkel, állítólagos étvágytalanságukkal, azzal, hogy este már álmos ugyan, de "nem akar elaludni" vagy azzal, hogy "nappalt csinál az éjszakánkból", -- mert ugye, amikor a gyerek felébredt, már "senkinek nincs joga" aludni -- és hasonlókkal. Volt-e már szerencséje egy napnál tovább kettesben maradni egy gyerekkel (különösen máséval vagy ne adj' isten, több gyerekkel)? No és hogy bírta? Mert az Öntől függ, kiszívott-e magából mindent ez a vámpírkölyök (feltéve, ha Ön ideges, mérges volt, netán "agyon akarta csapni"), vagy pedig magától is megadta neki -- nagyobb áldozathozatal nélkül -- azt, ami e törékeny, fejlődőfélben levő apróságnak kellett.

    Az esetek túlnyomó többségében a vámpírizmus tudatalatti cselekmény. Ugyanis annak, aki a támadást intézi, általában fogalma sincs a bioenergetikáról, vámpírizmusról vagy az energia-feltöltődésről. Az illető mindössze akar Öntől valamit. Általában olyat, amihez Önnek nincs kedve. Az is lehet, hogy talán nem is akar Öntől semmit, csupán " kinyilvánítja véleményét", s ez Önt, "ki tudja, miért", kihozza a sodrából. Vagy pedig állandóan azt panaszolja, milyen rossz az ő élete (amitől Önt is elfogja az émelygés). Vagy "mindössze" arról van szó, hogy semmi figyelemmel nincs Ön iránt, holott az adott esetben igenis figyelnie kellene Önre, és még sorolhatnánk. Ha pedig ennek az embernek elkezdené magyarázni, hogy az, amit csinál, ezoterikus szempontból nem más, mint energetikai agresszió, őszintén megsértődne vagy -- ugyancsak őszintén -- "melegebb éghajlatra" küldené Önt.

    Sokaknál a vámpírizmus nem tudatos "lelki alkat", amitől igen nehéz megszabadítani az illetőt. Tudniillik a vámpírizmus vagy a személyiség része (a gyógyítás ez esetben teljesen reménytelen) vagy pedig mélyen gyökerező szokás (ez esetben remélhető némi eredmény).

    A vámpír eredendően gyengébb nálunk, mivel érzi, hogy neki kevés az energiája, nekünk pedig fölösen van. A vámpírok az esetek túlnyomó többségében boldogtalanok. Energetikailag fogyatékos emberek ők, s ha ennek megfelelően viszonyulunk hozzájuk (miért is haragudnánk meg a nyomorékra, még ha le is akar köpni minket?), akkor már világos, energetikai agresszió esetén hogyan tartsuk vissza felháborodásunkat, s hogyan ne engedjük meg elvenni tőlünk azt, amire magunknak is szükségünk van. Krisztus -- más szavakkal -- ugyanezt mondja: "Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel".

    Hogyan védjük meg magunkat a vámpírtól?

   A legmegbízhatóbb az, ha felismerjük az agressziót és érzelmileg nem reagálunk rá. Ha nem törődünk vele, akkor a folyamat veszélytelen. Legfeljebb pillanatnyi ingerültséget, bosszúságot vagy gyengeséget érez az ember. Nem is maga az agresszió a veszélyes, hanem a rá adott válaszreakció. Tehát ha valamit kérnek vagy követelnek tőlünk, esetleg majdhogy nem kényszerítenek valamire, sem ez, sem az, sem pedig amaz, habár vámpírizmusról van szó, nem veszélyes. Ami veszélyes, az a történtekre való reagálásunk.

   A sikeres védekezéshez jól meg kell tanulnunk egy igazságot: az energetikai vámpírizmus normális jelenség. Energetikai támadások nélkül unalmas, sótlan az élet. Egyszer mások támadnak Önre, máskor Ön támad másokra. Ha önnél minden rendben van, akkor az energetikai támadás nem okozhat kárt. Ha mégis kárt okozott, akkor valamit meg kell változtatni. Agresszió nélkül nincs valódi kommunikáció, nincs igazi szerelem. A vita -- legyen az baráti vagy tudományos -- mindig agresszió, mert az a célja, hogy megváltoztassa a partnert. No de mi rossz van ebben?

   Ha már semmiképp sem kíván megváltozni, s ugyanakkor meg akarja védeni magát a támadásoktól, akkor kövesse az ajkido birkózás alapelvét, mely nem a támadást, hanem annak "megfejtését" és időben történő kikerülését tartja nagyra.

   Ha valaki elsírja Önnek a bánatát vagy sorsára panaszkodik, hallgassa végig (az illető már ettől is megkönnyebbül), de ne adja át magát az együttérzésnek, s ne élje bele magát a beszédtárs helyzetébe! Ne képezzen rezonanciát a boldogtalanság energiájával! Törekedjék az információ egyszerű befogadására, akár meg is sajnálhatja partnerét, de ne engedjen a "kígyó csábításának", mely ki akarja provokálni Önből a baj közös átélését. Együttérzésünk "hídján" beszédpartnerünk átküldi nekünk problémáinak, betegségeinek energiáját, helyette pedig elveszi egészséges energiánkat. Ne fogadja el mások szemétkosarának tartalmát, mert ha segítő szándékból mégis megteszi, a megürült kosárba a partner azonnal újabb szemetet rak, míg az öné már idegen szeméttel van megrakva. Találjon hát ki más módot a segítségre. Ha lehet győzze meg beszédtársát, hogy a kosarat öntse ki ő maga, újabb szemetet pedig már ne rakjon bele.

   Energetikailag Ön akkor lesz védett, ha saját egregorját (alapvető életelvét) követi, hiszen így kolosszális védelemben részesül. Ha viszont úgymond "üzletet köt" a lelkiismeretével, akkor ott, ahol eddig a megszokott módon védelmet kapott, most hirtelen lyuk keletkezik, s olyan sérüléseket kaphat, mintha egy csapat vámpír egyszerre támadta volna meg.

    A vámpírizmusról folytatott beszélgetés végén felsorolok néhány egyszerű (ez nem azt jelenti, hogy nem megbízható) energia védelmet.

   Ha energetikai támadást sejt vagy érez, lábát és karját tegye keresztbe.
   Vagy pedig, ahogy a széken ül, két kezét tegye tenyérrel felfelé a térdére, mutató és hüvelykujjával formáljon "oké"-t, a többi ujj mutasson előre. Iskolában, értekezleten, mindenütt meg lehet ezt csinálni, ahol padok, asztalok vannak, s a kezünket el tudjuk dugni.

   Jó energetikai védelmet nyújt a szemüveg is, különösen a sötét.
   Ha úgy érzi, mégis csak megtörtént a támadás Ön ellen, mondjuk foglalkozásánál fogva ( általában ilyen az orvos, bolti eladó, pedagógus, titkárnő, bárki foglalkozása, aki emberekkel kommunikál), akkor hazaérkezéskor azonnal tusoljon le. Meglátja, rögtön helyreáll energetikai egyensúlya.
   Az intenzív mozgás, pl. tenisz, tánc, ugyancsak rendbe hozza energetikai állapotunkat.
   Talizmán, kereszt viselete, a reggeli, esti ima, az ikonok szintén védelmet nyújtanak.
  
   Nem utolsó sorban, képzelőerőnk segítségével is megvédhetjük magunkat.

•           Jó védelmet nyújt, ha például magunkat egy nyitott szájú palackban képzeljük el (hogy 7. csakránk ily módon kapcsolatban legyen a Kozmosszal).
•           Ha szemben állunk "vámpírunkkal", képzeljük azt, hogy közte és köztünk olyan tükör van, amely visszaveri a belőle sugárzó rossz energiát.
•           Ha az Ön eleme a tűz, akkor képzeljen maga és beszédpartnere közé falat lángokból. Ha valaki "tűzbe jön", ledöntheti a védelmünket biztosító falat.
•           Ha a horoszkóp szerint vízöntő, rák vagy hal, akkor a védelem legyen vízesés, vagy képzelje azt, hogy egy akváriumban ül, ahol a víz minden oldalról védelmet nyújt.
•           Ha pedig a föld az Ön eleme, akkor képzelje el, hogy földhányás vagy téglafal van Önök között.

    A vámpírizmus végső soron nem más, mint agyunk egyik pszichoenergetikai programja. Mi vagyunk azok, akik valakinek a cselekedeteit vámpirizmusnak vagy éppen normális viselkedésnek fogjuk fel. Mi vagyunk azok, akik azt gondoljuk, hogy energiát rabolnak tőlünk, s emiatt negatív attitűdre programozzuk magunkat valakivel szemben. Aki vámpíroktól ellen védekezik, az tulajdonképpen kísértetekkel hadakozik.