A légzés az élet alapja! A civilizáció "áldásai" mégis erre az alapra mérik a legnagyobb csapást. Aki felismeri hogy a saját kezében van minden megoldás kulcsa, az hamar rátalál (bevonzza) a légzésjavítás sok évezredes gyakorlatának technikáit.

És milyen különös, hogy a helyes légzést újra és újra tanulnunk, gyakorolnunk kell, hiszen életet ment és hosszabbít, betegségeket gyógyít vagy előz meg, harmóniát és békét teremt.

 Talán ha tudnánk helyesen lélegezni, a világunkban minden a legnagyobb rendben volna. Az emberi test ösztönös légzése a szivacs és a víz játékára hasonlít.Ha a szivacsot összenyomjuk, akkor kimegy belőle a víz, ha elengedjük, ismét megtelik. Testünk ugyanígy viselkedik: ha az izmokat összehúzzuk, sejtjeink kilélegeznek, a test térfogata enyhén csökken.

Gyógyító légzés:

1. Lazán és egyes tartással üljünk le egy székre vagy a padlóra. Ha a széket választottuk, ügyeljünk rá, hogy talpunk érintse a padlót, valamint hasunk legyen laza és szabad.

2. Kezdjünk el lazán belélegezni, és közben figyeljük meg hogyan emelkedik a hasunk, tágul a hátsó bordakosár, majd emelkedik a mellkasunk.

3. Ha teljesen megtelt a tüdő, akkor négyszer olyan hosszan tartsuk benn a levegőt, mint ameddig a belégzés tartott.

4. Ezt követően kétszer olyan hosszan lélegezzünk ki, mint ahogyan belélegeztünk.

5. Kilégzés után ne tartsunk szünetet, rögtön folytassuk a következő belégzéssel.

Ha egy ideig napi rendszerességgel gyakoroljuk a fentebbi légzést, akkor alaplégzésünk is észrevehetően el fog mélyülni, le fog lassulni, még terhelés alatt, a legnagyobb zűrzavarban is nyugodtak és ellazultak maradunk.

A legalapvetőbb, amit el kell sajátítanunk, a csecsemőkéhez hasonlító természetes tartás. Ha megfigyeljük, a csecsemők soha nem nyakból emelik meg felső testüket,  a szívtájéki gerincszakasz megfeszítésével emelkednek fel hason-fekvésből. Ez az a szakasz, amire koncentrálnunk kell légzéskor.