Tapasztalatok

Hans-Joachim Trappe, a bochumi Marienhospital Herne kórház főorvosa szerint a klasszikus zene növeli a koncentrációt, a memóriát, a kreativitást és a tetterőt, valamint pozitívan befolyásolja az immunrendszert is. Bár nem mindenkinél, de gyakran fájdalmak, stressz és alvási zavarok esetében is segíthet.

A belgyógyász által a Deutsche Medizinische Wochenschrift című német szaklapban megjelentetett tanulmány szerint azonban vannak olyan emberek is, akiket egyenesen idegesít, stresszel és túlterhel a komolyzene. Esetükben a pop- és rockzene is szóba jöhet, ezeknek ugyanis hangulatjavító, fáradtság esetén pedig élénkítő hatásuk van, így ideálisak monoton tevékenységekhez.
Szárnyaló ritmusával a latin-amerikai dallok is növelik a jó hangulatot: Trappe szerint nagyon motiválóak, segítenek átvészelni a melankólikus pillanatokat, és növelik az életkedvet.

Az egyházi zene is nyugtató hatással bír a stresszes emberekre. A heavy metal és a technozene ugyanakkor semmilyen terápiás gyógyerővel nem rendelkezik. "Egyes esetekben ezek a zenék segíthetnek az agresszió levezetésében, a harag, a csalódottság és a frusztráció feldolgozásában, de gyorsítják a szívritmust és növelik a vérnyomást is" - mondta el a tudós.

Előfordult már hirtelen haláleset technozene következtében fellépő szívritmuszavar miatt. A növényekre is negatív hatással vannak ezek a zenék: lassabban növekednek, vagy egyenesen el is sorvadnak, ha tartósan heavy metalt vagy technót kell "hallgatniuk".

A jazz is kevésbé megfelelő terápiás célokra, de egészen más okból: hallgatása ugyanis nagy koncentrációt igényel.

Trappe szerint elsősorban az instrumentális zene fejt ki pozitív hatást, hiszen az énekszót is tartalmazó muzsika hallgatása több stresszt idézhet elő. Szintén kevésbé megfelelőek a ritmus és hangerő tekintetében hirtelen váltásokat és ugrásokat tartalmazó dalok. A váratlan, meglepő dolgok az agyat azonnal figyelemre ösztönzik, és egy rövid pillanatra riadókészültséget idéznek elő - figyelmeztet az orvos.

Kronomedicina

A zeneterápia kutatásnak sok ága van, a legjelentősebb a kronomedicia. Az a tudományág elsősorban a biológiai ritmusok orvosi vonatkozásait kutatja. Fontos rögtön az elején megemlítenünk, hogy ezek a biológiai ritmusok nem mutatnak semminemű egyezést a ma olyan divatos bioritmusokkal.

A természeti ritmusok befolyásolják a Föld teljes élővilágát, sőt esetenként az élettelen tényezőket is. Gondoljunk itt az ár-apály jelenségre, egyes időjárási tényezők változására stb. Az ember ennek a természetnek szerves része, tehát ha sikeresen akar alkalmazkodni, akkor saját működését is igazítania kell a természethez, melyben él. Ezért alakult ki, hogy a szervezet is ritmusokkal oldja meg a mindennapi bonyolult feladatait.

Prof. Dr. Günther Hildebrandt (a kronomedicina egyik vezető szaktekintélye) tanulmányában kifejtette, hogy a szervezet nem véletlen reagál éppen a zenére. Hiszen több kutatás támasztja alá a tényt, hogy a zenei ritmusok, törvényszerűségek matematikailag igazolható viszonyban állnak a test biológiai ritmusaival. A szervezet, mindennapi működése során a ritmusok állandó változtatására kényszerül. A hirtelen változásokat a testünk egy rendkívül gazdaságos és jól szervezett módon, ún. hármas rendszerben oldja meg.

A hármas szint alapját adó anyagcsere ritmusait mindig egy előre beprogramozott, meghatározó,  "domináns" frekvencia uralja. Ezzel éles ellentétben állnak az ún. információs (idegrendszer) ritmusok, amelyek működésük során egy állandóan változó ritmust követnek, bennük nem fedezhető fel az előbbi "domináns" frekvencia. A kettőt kötik össze a szállítórendszer (keringés, légzés) ritmusai.

Nemcsak a szervezetben találkozunk ilyen meghatározó fogalommal. A zenében is ismert az ún. "Oberton" fogalma (meghatározó, vezető hang). Egy zenekarban a meghatározó alapot biztosító (Obertónikus, domináns) ütőshangszerek és rézfúvósok felelnek meg az anyagcsere ritmusainak. Míg a variábilis dallamot, színt adó (Oberton-szegény) fafúvósok jelentik az információs, idegrendszeri ritmusokat. Míg a két véglet közt foglal helyet a húros hangszerek által képviselt légzés-keringés ritmusa. Ez a hasonlat azt jelenti, hogy a szervezet ritmikus felépítése egy nagyzenekarhoz hasonlatos, melynek során az alapot a lassú, de meghatározott ritmus szerint működő anyagcsere adja, de az egyediséget biztosító variációkat csak az idegrendszer képes biztosítani.

Ebben a zenekarban az egyes hangszerek szerepét a szervek jelentik. Az egyes hangszereknek (azaz a szerveknek) tökéletes működésre kell törekednie ahhoz, hogy a zenekar hangzása is tökéletes legyen, vagyis testünk normálisan működhessen. Mint a valódi zenekarban, itt is szükség van egy karmesterre, aki ismer minden hangszert és képes egységes egésszé kovácsolni munkájukat. Ezt a szerepet testünkben az agy tölti be. Így foglalhatjuk össze röviden a "test- zenekar, szerv-hangszer" szemléletet, mely a modern kronomedicina és a zeneterápia alapja.

Mindez azt is jelenti, hogy nem elégséges a "test-zenekart" gyógyítani, anélkül hogy a hibát ne az egyedi "szerv-hangszerek" szintjén orvosoljuk.

Forrás: Medipress