Mágnesesség

A mágnesesség tanulmányozásában óriási szerepe volt W. Gilbertnek. Ő volt az, aki nagyon precízen és objektíven rendszerezte az addigi ismereteket és 1600-ban közzétette híres munkáját "A mágnesről, a mágneses testekről és a nagy mágnesről - a Földről címmel", amelyben saját megfigyeléseit írta le.

A mágnesesség alapvetően meghatározza a földi élő szervezetek működését. Életünk vasbeton épületekben, acélszerkezetű autókban, vonatokban, mágneses kütyükkel telepakolt repülőkön zajlik, ehhez járul hozzá az úgynevezett elektroszmog (felborítja a töltésegyensúlyt), melyet számítógépek, rádiók, televíziók, mobiltelefonok gerjesztenek. Így a Föld mágneses terének közvetlen hatása egyre inkább csökken, párosulva az időjárás szélsőséges változékonyságával, és a stresszel, melyek  (ionizáció) szervezetünkben komoly egészségügyi problémák kialakulását idézhetik elő. A mágnesesség hiánya egyre több embernél egyre több orvosi rendellenesség oka lehet.

Mágneses technológiák.

A mágnesség hatását mi elsősorban az aktív egészségmegőrzés és javítás szempontjából tartjuk fontosnak, az összkép érdekében azonban a gyógyító jellegű hatások is beletartoznak. Az alábbiakban a témával behatóan foglalkozó orvos szakember véleményét közöljük.

A mágnesség élettani hatásai

Alapfogalmak

A mágnesesség élettani hatásának megértéséhez néhány alapvető fogalmat szükséges tisztázni. Mágnesnek az olyan anyagokat nevezzük, amelyek képesek mágneses mezőnek nevezett energiát kibocsátani magukból. A mágnesek kétpólusúak, amelyeket a Föld mágneses mezőjéhez viszonyítva északi és déli pólus elnevezéssel illetünk. A mágneses tulajdonsággal rendelkező anyagok fémeket (főleg vasat, nikkelt és kobaltot) tartalmaznak.

A mágneses erőtér mértékének kifejezésére a Gauss (újabban Tesla) mértékegységet használjuk. Az 1 cm² területen áthaladó mágneses  erővonalak száma jelenti a Gaussban (rövidítve: G) megadott mágneses térerősség egységét. Összehasonlításképpen néhány adat a mágneses erő mértékére: a Föld mágneses mezője kb. 0,5 G erősségű, a szokásos hűtőmágnesek 35–200 G, a fájdalomcsillapításra használatos eszközök 300–5000 G erősségűek. Az MRI vizsgálat során – amelyet az egyik legkevésbé ártalmas orvosi képalkotó módszerként tartunk számon – 200.000 G erősségű mágneses teret alkalmaznak.

A mágnesek fajtái

A mágneses anyagok valójában statikus mágnesek, vagyis a mágneses erőterük állandó, nem változik. Az elektromos mágnesekben a mágnes magja körül lévő vezetékben (tekercsben) áramló elektromos áram gerjeszti a mágneses erőteret. A váltakozó mágneses tér úgy jön létre, hogy a tekercsben átfolyó váltóáram frekvenciájának megfelelően dinamikusan változó – pulzáló, változó erősségű és polaritású – mágneses tér alakul ki.

Az élő anyag és az elektromágneses jelenségek A mágneses és elektromos jelenségek egymástól elválaszthatatlanok, ezt a modern orvostudomány mind a diagnosztikában, mind a gyógyítás terén egyaránt felhasználja. Mivel az élő sejtekben zajló biokémiai és biofizikai folyamatok során a töltéssel rendelkező molekulák állandó mozgásban vannak, így a mozgó töltések örvényáram indukció révén műszerekkel mérhető elektromos áramot gerjesztenek az élőlények testében.

Ezt a jelenséget használja fel többek között a szív működését vizsgáló elektrokardiográfia (EKG), az agy működését regisztráló elektroenkefalográfia (EEG) és az izmok és idegek működésének kimutatására szolgáló elektromiográfia (EMG). Minden sejt működéséhez szükség van egy nyugalmi sejtpotenciálra (kb. 70-100 mV). Ez úgy jön létre, hogy a sejtekben a táplálék energiáját felhasználva működik egy ionpumpa, ami a sejtekből a nátrium ionokat kihajtja és a kálium ionokat beviszi, így a Na és K közötti elektrokémiai potenciálkülönbség révén a sejthártya külső és belső oldala között is potenciálkülönbség alakul ki. Ezt a potenciálkülönbséget illetve ennek változását nem csak mérni tudjuk, hanem elektromossággal és mágneses erőtérrel befolyásolhatjuk is.

A gyógyítás (főként fájdalomcsillapítás) során alkalmazott elektromos áram illetve mágneses tér hatására megváltozik a sejtpotenciál, ami befolyásolja a sejtek működését, a sejtek anyagcseréjét, ennek révén alakul ki a kívánt élettani változás. Az elektroszmog is ilyen módon hat a sejtjeinkre, de sajnos kedvezőtlen élettani hatása révén sejtműködési zavart generálva különböző tüneteket, panaszokat okoz, kórfolyamatokat indíthat el, ami sokféle betegség előidézője.

A mágnes alkalmazása a gyógyításban

Az időszámítás előtti harmadik században görög orvosok már alkalmaztak mágneses anyagokból készített gyűrűket az ízületi fájdalmak enyhítésére és mágneses korongokat vérzéscsillapításra. Paracelsus (Theophrastus Bombastus von Hohenheim, 1493–1541) orvosi munkája során fekélyek és gyulladások gyógyítására használt mágneseket.

Dr. Franz Anton Messmer (1734-1815) orvosi munkássága során találkozott egy Hall nevű osztrák páterrel, aki emésztési panaszai enyhítésére sikerrel alkalmazott mágnest. Ezen fellelkesülve dolgozta ki az élővilágot is vezérlő mágneses fluidum elméletét, amit főleg a francia orvosi akadémia rendkívül erősen támadott. Lady Franze Osterline ájulásig fokozódó migrénes rosszullétét sikerült megszüntetnie a két lábra és hasra helyezett mágnesekkel (mindössze három kezeléssel!), ami nagy lendületet adott kortársai körében a mágnesek gyógyításra történő használatában. Alkalmazták köszvény és ízületi gyulladások esetén is.

Spiritiszta és okkultista körökben rendkívül népszerűvé vált a módszer, ami tudományos körökben nagyon rossz fényt vetett a mágnes gyógyító alkalmazhatóságára. Mivel nem ismerték még a mágneses erőtér élettani hatását, nagyon sok spekuláción alapuló elmélet kelt lábra, amit sorra döntöttek meg a későbbi tudományos kutatási eredmények.

Ez évszázadokra visszaszorította a mágnesek használatát az egyre inkább fejlődő tudományos orvoslásban. Az észak-amerikai polgárháború után vidéki orvosi körökben elterjedt a mágnes használata cipőkben, ruházatban bénulások, asztma, mozgásszervi fájdalmak és sok másféle panasz kezelésére. A XX. század második felében fedezték fel újra a mágnes kedvező hatását.

Állatgyógyászati alkalmazásról az Egyesült Államokban Pomeranz 1976-ban, Európában Kothbauer 1990-ben jelentetett meg közleményt. Alsó végtagi érszűkületnél történt sikeres alkalmazásról Demecki és Kartasohov 1977-ben, Benda és Dipolda 1986-ban számoltak be. Nyirokkeringési zavar javulását Krilov és munkatársai közölték 1987-ben. Manapság egyre több közlemény jelenik meg fájdalomcsillapítás, magas vérnyomás kezelése, keringési zavarok javítása, légzési zavarok enyhítése és sokféle rheumatikus kórkép okozta fájdalom enyhítése, valamint stressz oldása céljából végzett mágnessel történt kezelésekről.

Dr. Herczeg László
belgyógyász, oktató háziorvos

Forrás: http://www.energetix.hu/downloads/info/Energetix%20info%202006-04.pdf

Mágnesség gyógyhatása

A magnetit oldja a testben előforduló "energia-blokádok" minden formáját, így javítja minden terület energiaellátást. Használhatjuk ínszalag - és gerincproblémák, csúz, izületi problémák és merevségek, reuma, nyakszirtmerevedés, csonttörések, teniszkönyök, hegesedési problémák esetében. Hat az agyalapi mirigyre és szabályozza a hormonháztartást.

Mágnessége révén élénkíti a sejtképződést. A kötőszövetek is meghálálják a mágneses kezelést. Görcsök ellen éppúgy használható, mint tüdőgyulladás, vagy ideggyulladás esetében. A magnetit növeli tudatosságunkat és tetterőnket anélkül, hogy oldottságunk ennek kárát látná. Szabályozza a pszichoszomatikus zavarokat is.

A mágnes javítja a hajszálerek mikrokeringését, így mivel
azok behálózzák egész testünket, szinte minden területen hat.

A mágnesterápia, mint gyógyítási mód Keleten több ezer éves múltra tekint vissza és egyidõs az akupunktúrával. Tudományos kutatások kimutatták, hogy sejtjeinket és szerveinket bio-mágnes burok veszi körül, amely megvédi a szervezetet a környezetben fellelhetõ káros sugárzásoktól.

Megbetegedések esetén a sejtek ill. a szervezet mágneses tere megsérül, melynek következtében a szervezet öngyógyító mechanizmusa lelassul. A mágnes gyógyító ereje abban rejlik, hogy helyreállítják a sérült mágneses teret ill. a gyógyulás ideje alatt fenntartják azt.

A mágnes alkalmazásával a vér áramlása felgyorsul, kimossa a sejtekben ill. a szervezetben felgyülemlett káros lerakódásokat és bõvebb oxigén ellátásban részesíti azokat. Ezáltal a sérült, beteg testrész gyorsabban regenerálódik, a gyógyulási idõ lerövidül!

A mágnesterápia bizonyítottan csökkenti a test különbözõ pontjain fellépõ fájdalmakat, ellazítja a merev izmokat és gyorsítja a szervezet természetes öngyógyítási folyamatát.

Bövebben itt

Dr. Schéder Ákos őszinte vallomása egy csodálatos terápiáról,
mely tízezreknek jelenthet megoldást a gyógyszerek nélküli gyógyulásban.
Amiről a gyógyszergyárak nem szívesen beszélnek